Pár napja egy interjún döbbentettek rá, hogy bizony jó ideje nem írtam új blogbejegyzést. Azóta sok minden történt: megírtam a szakdolgozatom, lediplomáztam és férjhez mentem.
Az esküvő előkészületei szép lassan napjaink aktív részesei lettek, nem is emlékszem, hogy csináltam volna valami mást is az elmúlt hónapokban, mint, hogy az esküvőn gondolkodtam :) Talán túlzásba vittem, de nem is én lettem volna, ha egyszerűen felkérünk egy dekoros céget.
Az esküvő helyszínéül egy természetes, rusztikus hangulatú csárda szolgált így egyértelmű volt, hogy erre a hangulatra lenne érdemes rájátszani.
Napokon keresztül úgy nézett ki az étkezőnk, mint egy varroda, amit egy nagyon elszánt menyasszony üzemeltet. Kb. 300 méter asztali futót varrtam meg: János elcipelte nekem a zsákvásznat, majd ketten felszabdaltuk én pedig szorgosan tűztem és szegtem, majd középre még egy csipkeszalagot is varrtam. (A zsákvászonból maradt bőven, csipkeszalagot viszont venni kellett még, mivelhogy gondosan kiszámoltunk mindent :P .)
Családom rendíthetetlenül fogyasztotta a lekvárokat, befőtteket, így megfelelő mennyiségű és nagyságú befőttes üveget gyűjtöttünk össze. Az üvegek pocakjára zsákvászonszalagot erősítettünk létoldalas ragasztóval és a futóból kimaradt csipkeszalaggal díszítettük. (Húgom és a tanúm segítségével pikk-pakk elkészültünk.)
A mini vázákat és a mécseseket (amiket a pincérek elfelejtettek meggyújtani) farönkökre raktuk. A rönköket étolajjal kentük át, így nem száradtak ki és a színük is élénkebb lett.
Nem számoltam, de talán 20-szor bontottam le a gyűrűpárnát, mire apróbb átalakítások után úgy nézett ki, ahogy szerettem volna. (Minta: http://www.ravelry.com/projects/tarnadora/hearts-desire-ring-bearer-pillow ) A csipkemintát zsákvászonra feszítettem és apró öltésekkel rögzítettem.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése