Gőzölgő kávé és tea az asztalon (az uramtól) ködtenger a Dunán. Ilyen egy őszi reggel Újpesten :) A hét hét napjából 6-ot becsületesen ledolgoztunk és már alig vártam ezt a vasárnapot: horgolok, olvasok...az álmaimban. A valóságban látástól Mikulásig óraterveket gyártok, csoportokat alakítok, újságcikkeket vagdosok és ragaszgatok, preziket készítek. No de ilyen a pedagógus lét kérem szépen, együtt várjuk a szünetet a gyerekkel :D
Azért ezt a kardigánt, amiről már meséltem, sikerült elkészítenem. (Már pár hete kész van, de most jutottam el odáig, hogy le is fotózzam.) Annyira cuki lett, hogy most anya is nekilátott a sajátjának.
Weöres Sándor: A galagonya (az én olvasatomban: A Galagonya :) )
Őszi éjjel
izzik a
galagonya
izzik a
galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad
ide-oda,
reszket a
galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a
galagonya
izzik a
galagonya
ruhája.
